Jelenleg az önkéntes karbonpiac nagy részét a megújuló energiatermelési beruházásokból származó karbonkreditek adják. Újabban azonban kérdésessé vált az ilyen beruházások alapján nemzetközileg elismert, magas integritású karbonkreditek kibocsáthatósága a többlethatás feltételezett hiánya következtében. Új megközelítésre van szükség, ami alapján a zöldenergia-termelés visszanyerheti a korábban élvezett addicionális megítélését a karbonpiacon, mivel ez a gazdaság zöld átmenetét biztosító elektrifikáció alappillére, és így nagy szükség van az ösztönzésére.
Nem kellett volna akkora meglepetésként hatnia annak, hogy az amerikai választókat nagyrészt hidegen hagyta a demokraták azon figyelmeztetése, hogy Donald Trump súlyos veszélyt jelent az amerikai intézményekre. Egy 2024. januári Gallup-felmérés szerint ugyanis az amerikaiak mindössze 28%-a elégedett „az amerikai demokrácia működésének módjával”., ami rekord alacsony aránynak számít.
Egyik régiós országban sem történt az állami kiadások szerkezetének olyan mértékű átalakítása az elmúlt 12 évben, mint Magyarországon. A magyar államnak alig több mint egy évtized alatt sikerült az állami kiadások szerkezetét jelentősen eltéríteni mind a saját korábbi struktúrájától, mind a régiós és az európai átlagtól.
Nem valószínű, hogy a középhatalmak, mint India, Indonézia, Brazília, Dél-Afrika, Törökország és Nigéria saját tömböt hoznak létre, mégis jó helyzetben vannak ahhoz, hogy számos sürgős fellépést igénylő nemzetközi kérdésben vezető szerepet töltsenek be. Ezzel egy olyan jövőképet kínálhatnak fel a világgazdaság számára, amely nem függ sem Amerika, sem Kína hatalmától és jóindulatától.
Donald Trump győzelmének kezdeti sokkja után elemzők és politikusok azon töprengenek, hogy az mit is jelent ez az Egyesült Államok és a világpolitika jövőjére nézve. A demokraták számára létfontosságú annak megértése, hogy egy ilyen megosztó, korlátolt figura miért tudott ismét győzni. Túlságosan balra mentek, és elvesztették a mérsékelt amerikaiakat, akik a többséget alkotják? Vagy a centrista neoliberalizmus – amelyet Bill Clinton óta a demokrata elnökök követtek – nem hozta az eredményeket, megteremtve a változtatás igényét?
Az oroszországi Kazanyban októberben megrendezett BRICS-csúcs, mint ahogy minden csúcstalálkozónál ez megszokott, jórészt a fotózkodás jegyében telt. A csúcs másik fő történése is inkább szimbolikus volt, mint érdemi: az orosz pénzügyminisztérium és a központi bank bemutatta a „nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer javításáról” szóló jelentését, amely alatt az orosz tisztviselők nyilvánvalóan azt értették, hogy „alternatívát kell találni a fegyverként használt dollárral szemben”.
Miközben Európa egy esetleges kereskedelmi háborúra készül, miután Donald Trump megválasztott amerikai elnök januárban hivatalba lép, az EU két legnagyobb gazdasága nehézségekkel küzd. Míg Németországban tavalyhoz hasonlóan idén sem lesz növekedés, addig Franciaországban jövőre várhatóan kevesebb mint 1%-kal nő majd a gazdaság. Vajon Európa gazdasági stagnálása az elégtelen keynesi ösztönzők eredménye, vagy a túlságosan nagyra nőtt és nem elég rugalmas jóléti állam az oka a gondoknak? Akármelyik is igaz, egyértelmű, hogy azok, akik azt hiszik, hogy olyan egyszerű intézkedések, mint a magasabb költségvetési hiány vagy az alacsonyabb kamatok megoldhatják Európa problémáit, elszakadtak a valóságtól.
1987-ben jelent meg Paul Kennedy történész nagy hatású bestsellere (A nagyhatalmak tündöklése és bukása címmel), amely a birodalmi túlterjeszkedés témáját járta körül, és a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok – az akkori korszak két nagyhatalmának – vizsgálatával zárult. Alig néhány év alatt a Szovjetunió összeomlott, megnyitva az utat az USA előtt, hogy a világ egyetlen teljes mértékben domináns hatalmává váljon. A közelmúlt eseményeit figyelembe véve azonban talán itt az ideje, hogy leporoljuk Kennedy könyvét, és újragondoljuk az abból levonható tanulságokat.
Donald Trump megválasztott amerikai elnök eltökélt szándéka, hogy gazdaságilag és stratégiailag fellép Kínával szemben. Ez nem kis feladat, mert nagyon sok, az Egyesült Államokban vásárolt terméknek olyan ellátási láncai vannak, amelyek mélyen gyökereznek a kínai feldolgozóiparba.
A most véget ért klímacsúcs ugyanolyan képmutató és eredménytelen volt, mint az összes korábbi, a világ politikai vezetőinek többsége még csak meg sem jelent a találkozón. Így is 50 ezer ember érkezett repülővel a csúcsra a világ minden tájáról, miközben lényegében azt hangoztatják, hogy nem szabad repülőre ülni. A szegény országok politikusai tüntetőleg kivonultak az egyeztetésekről, a gazdag országok pedig végül évi 300 milliárd dolláros klímaalapra tettek ígéretet.
Az elmúlt években a publicisztikáimban talán túl sokat foglalkoztam a magyar nyugdíjrendszer reformterveivel, és alig törődtem más országokkal. Most elolvastam egy remek cikket az amerikai tb-rendszer közelgő technikai csődjéről és egy ezt elkerülő lehetséges mentőcsomagról. Húsz évvel ezelőtt már írtam egy ismeretterjesztő cikket e témáról, de most újra megkísérlem. Bár az amerikai tb-rendszer nagyon sokban különbözik a magyartól, de vannak hasonlóságok is köztük: plafon, degresszió, a rugalmas korhatár tágítása. A fenntarthatóság és a méltányosság összehangolásában vannak hasznosítható párhuzamok, például a reformbénultság. Ebben a cikkben először röviden áttekintem az amerikai tb-nyugdíjrendszert, beleértve a fenyegető csődöt, majd ismertetem a nevezett szerzők kiegyensúlyozott reformjavaslatát, és végül utalok a magyar áthallásokra.
Délkelet-Ázsia, illetve a térség országait tömörítő ASEAN jelentős potenciállal rendelkezik egy teljes akkumulátor-értéklánc létrehozására, miután kritikus ásványkincsekből gazdag készletek találhatók a régióban, ami a globális iparági szereplők erős érdeklődését váltotta ki. A régió különösen hatalmas nikkelkészletei miatt lett vonzó, ami a teljes globális akkumulátor-kereslet több mint felét uraló NMC technológia fő nyersanyaga. Kétrészes cikkünk első részében általánosságban az ASEAN-országok, de különösen Indonézia akkumulátoripari törekvéseit tekintettük át.
Nem múlik el nap mostanában, hogy ne olvasnánk arról, miért lesz rossz a világnak – és különösen azon belül nekünk itt Európában – Donald Trump második elnöksége. Sok igazság van ezekben a véleményekben, de most mégis megpróbálok inkább egy optimistább jövőképet bemutatni az energiaipari átmenetre vonatkozóan. Ebben a szcenárióban a globális klímavédelem intenzitása nem csökken jelentősen, és Európa akár még jobban is kijöhet a változásokból. Nem biztos, hogy így lesz, de ne adjuk fel a reményt!
Az amerikai elnökválasztás eredménye inkább a demokraták veresége volt, mint Donald Trump diadala. A demokraták nem azért veszítettek, mert Joe Biden elnök túl sokáig maradt elnökjelölt, és nem azért, mert Kamala Harris nem volt elég jó jelölt, hanem azért, mert elveszítették a munkás szavazókat, és nem sikerült visszahódítani őket.
Trump nemcsak a választáson elért erős felhatalmazással, hanem a kongresszus mindkét házának ellenőrzésével és a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többségével együtt lép majd hivatalba. Szabad kezet kap az átfogó belpolitikai programjának megvalósítására, a szövetségi kormányzat radikális átalakítására és az intézményi normák átírására. Ha igaz az, hogy Trump visszatérése mélyreható hatással lesz az Egyesült Államokra, akkor újabb elnöksége valószínűleg még nagyobb jelentőséggel bír majd a világ többi része számára.
„A gazdaság, te hülye!” – ez az elhíresült szlogen, amelyet James Carville politikai stratéga talált ki, segített Bill Clintonnak 1992-ben legyőzni George H.W. Bush elnököt, és most egy újabb amerikai elnökválasztási eredményre ad magyarázatot. A gazdaság kiemelt szerepet játszott az idei választáson, megteremtve a feltételeket nemcsak ahhoz, hogy Donald Trump legyőzze Kamala Harrist, és hogy a republikánusok megszerezzék az irányítást a szenátus és a képviselőház felett, hanem esetleg ahhoz is, hogy egy ellenelit új hatalmi struktúrát vezessen be.
Intenzív szakaszában van a háború.
Erős állítást tett az elemző.
Szankcionált személy lehetett a célpont.
Bevetették a "Sárkány leheletét"
Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.
Miért csökken a közvetlen külföldi tőkebefektetések volumene?
Meddig nőhet még?
